From the recording Az élet nyomán
Lyrics
Legősibb ellenségünk önmagunkban találjuk.
A szemét nézd, mert az beszél!
A szava régen elhallkult.
Arcán minden vétke, újraéli a történetet.
Mert a múlt véres titkait,
Csak a jövő váltja meg!
Nem értik egymás létét,
Két világ választja szét.
Akik közt eszmék állnak,
Némán szól minden beszéd!
A gyermek lélek bűntelen,
A gyűlölet nem hatja át.
Így lett két végletből
Egyszerre testvér és barát!
A békéhez, csak ennyi kell,
Ha nem a gyűlölet vezérel!
Az eszme lassan félreállt,
A mesét együtt élték át.
Amennyit ér, annyi lesz,
Amit a szíveddel fizetsz!
De az idő lassan lepergett,
És a szörny bennük feléledt!
(Vért, vért) Csak vérre szomjazott,
Ilyen háborúról álmodott,
Ahol a szót a fegyver váltja fel,
Az erőszak határt már nem ismer.
(Ölt, ölt és ölt) Nem kérdezett,
A végső diadalra éhezett.
Lassan végleg elfeledte
Mi az ami őt emberré tette.
Egy villanás!
Egy élet egy golyó, és semmi más!
De az ismerős arc is elvárás!
A lelke a porból felkiállt,
Ahogy ismét rátalált.
Csak nézett megdermedve,
Ő hogy lett ellensége?
Amennyit ér, annyi lesz,
Amit a szíveddel fizetsz.
S meglátjuk egy barát mennyit ér,
Mikor a fegyver csövébe néz.
Nincs tovább!
Már nincs tovább!
Ez a cél, akkor miért égette,
Hogy vér hullt két kezére?
Feltört végül a valóság.
Amiért ő mindent megtett,
Az a szörny volt, mi benne éledt.
Ami nem hozott csak pusztulást.
De hát félt, és elhitt mindent,
A magány könnyen megrettent,
És előtört a lázadás!
Lehajolt, és némán nézte,
Ahogy lelkét széjjeltépte
A sosem múló hallgatás!
Benne él története,
Féltve őrzött szégyene.
Tudja nincs már dicsőség,
Örökre a pokol tüzében ég!
Nem leli, bármit tesz,
Ami a terhéből levesz.
Minden bűne ráborult,
A félelemtől megvadult.
Élt a kép, ő éltette,
Cserbenhagyta értelme.
S tudja egyetlen út vár rá,
Ahogy a szakadék szélén áll.
Amennyit ér, annyi lesz,
Amit a szíveddel fizetsz.
S meglátjuk egy Ember mennyit ér,
Mikor a fegyver csövébe néz!