From the recording Az élet nyomán
Lyrics
Amit ébren a barlang falán látsz
Életnek bőven megteszi.
Úgyis csak addig vagy szabad,
Amíg azt a póráz engedi.
A szabadság vérbe fojtott szó
A rácsok túlsó oldalán.
Itt a cellát minden embernek
Névre osztották!
Az önkény lassan felépül,
Vele a vér is megalszik.
Nem lázad az ember, ha enni kap,
S a cenzúra a szívében lakik.
Az élet értéktelenné vált,
Már csak az időt számolod.
Mindent ami jó, mindent ami szép
Eldobod.
És él a kép, te élteted,
Mert elhitted nincs más út neked!
A szív letér a hang után,
Hol az értelem nézi tétován!
Nincsen erőd és ennyi volt!
Mindent újból kezdenél.
A célod egy karnyújtásra van,
Csak a kedved nem visz már felé.
Képernyőn bámul vissza rád,
Szíven nyom, torkod szorít!
Eltompultál és lassan sár
Elborít!
És él a kép, te élteted,
Mert elhitted nincs más út neked!
A szív letér a hang után,
Hol az értelem nézi tétován!
Múltad már nincsen, csak a kedvüknek élsz,
Egy eltorzult világnak szolgájaként.
Elvesztek az emlékek, csak foszlányok már!
Ha a vírust elkaptad, a lelkedbe száll!
És él a kép, te élteted,
Mert elhitted nincs más út neked!
A szív letér a hang után,
Hol az értelem nézi tétován!
Múltad már nincsen, csak a kedvüknek élsz,
Egy eltorzult világnak szolgájaként.
Elvesztek az emlékek, csak foszlányok már!
Ha a vírust elkaptad, a lelkedbe száll!