From the recording Az élet nyomán
Lyrics
Naívként a kéz még nem remeg,
Elhisszük, hogy a világot váltjuk meg,
És bármi lesz mi önmagunk maradunk,
Maradunk...
De meglátjuk, hogy az ember mennyit ér,
Ha az évekkel a méreg célba ér.
A pokol üres, a démonok mi vagyunk,
Mi vagyunk...
Ha nem kérded nem is felel,
A jövőd elbukik és elveszel.
Ha nem bízol, nincsen remény,
A semmibe vész minden ösvény.
Ha nem hiszel, s lelked beteg,
A szíved egy életen át liheg.
Az ember nem él, csak haldokol,
Ha nem vár semmit a holnaptól!
Az álmaidban látod, hogy mennyit ér,
Hogy amit utálsz, s mi lettél, összeér.
A szem lehuny, a semmibe hull a kéz.
Így mennyit érsz?
Az úton amin jársz nem látod a végzet merre tart,
Újrakezdenél mindent de a félelem fogva tart.
Ha nem maradt már semmi, csak egy éned emléke,
Ott maradsz majd a saját tükörképedben égve!
De bármi volt, és bármi lesz,
Ha van miért újjászülethetsz!
Vérrel írd, hogy megértsék:
Ez nem könny, csak verejték!
Ha nincsen rossz, nem is lehet jó,
A világban minden múlandó.
Ezt, ha megérted, a jövőd felel,
A lelked végre nyugalmat lel.
Indulj el az élet nyomán,
S túlléphetsz a sorsodnak porán!
Így az ember él, s nem haldokol...
Talán...