From the recording Az élet nyomán
Lyrics
(Egy sóhajtás)
Ennyi marad a reményből, hogyha túl sokáig vársz!
(Nincs választás)
Elmúlt a jövőnk, és a világ a szakadék szélén áll!
De ne pánikolj, ne gondold túl,
Ez maga a földi Kánaán!
Itt már csak a vágy éled fel
A rablánc csörrenés hallatán.
(Az óra lassan körbeér,
A szép szó már semmit nem ér)
Érzed egyre jobban félsz,
Hogy nem haltál meg, s nem is élsz!
(Az elfojtott harag, s gyűlölet
Földbe tiporja a lelkedet)
Mielőtt végleg kiszállnál,
Kiáltsál!
Nem, a golyó nem válogat,
Hát miért is lőnéd ki?
Ha a béke a cél, miért a
Halált választja mégis mindenki?
Egyszer elszakadnak a láncok, de a szörny benned megmarad,
Hogy mit teszel, csak rajtad áll, kezedben tartod a sorsodat!
Ha majd a tükörbe nézel, onnan ki néz vissza rád,
Ha a tiszta lélek megérzi a rothadó hús illatát?
A hatalom útját vér áztatja,
Eszménk gyártja fegyverünk.
Harmadik út számodra nincsen,
Döntsd el: velünk, vagy ellenünk?
Ez a téboly elterít már mindent,
Az őrület magába zár.
Miért kell vérbe fojtsál minket?
Tanulj a múltunk hibáján!
(Az óra lassan körbeér,
A szép szó már semmit nem ér)
Érzed egyre jobban félsz,
Hogy nem haltál meg, s nem is élsz!
(Az elfojtott harag, s gyűlölet
Földbe tiporja a lelkedet)
Mielőtt végleg kiszállnál,
Kiáltsál!
Nem, a golyó nem válogat,
Hát miért is lőnéd ki?
Ha a béke a cél, miért a
Halált választja mégis mindenki?
Egyszer elszakadnak a láncok, de a szörny benned megmarad,
Hogy mit teszel, csak rajtad áll, kezedben tartod a sorsodat!
Nem, a golyó nem válogat,
Hát miért is lőnéd ki?
Ha a béke a cél, miért a
Halált választja mégis mindenki?
Egyszer elszakadnak a láncok, de a szörny benned megmarad,
Hogy mit teszel, csak rajtad áll, kezedben tartod a sorsodat!
És bár nem sejthetjük még, hogy utunk merre visz tovább,
Tudom te is látod rég az épülő disztópiát.
A tűz még ott ég legbelül, s a kérdésre a döntésed felel:
A lelked a végén megfeszül, vagy porból vagy, s porrá leszel?